Azt állítják, kamu volt a hírhedt börtönkísérlet

A HVG is csinált egy ilyen gondolat kísérletet. Gavra azt gondolta, hogy a nép beveszi a hamis bajai oktató videóját.

A hawthorne-i megvilágítási kísérletekről is kiderült utólag, hogy kamu az egész. Az összes ilyen áltudomány csak kamu bizonyításokat alkalmaz. Lásd homeopátia. (A víz emlékezik, bazdmeg, ezen alapul!!!) De nem ez a lényeg. hanem az, hogyha sokszor elmondják, akkor igazzá válik. Tényleg cégek vezetésébe jutnak be ilyen kamu tudoményokkal emberek, aztán meg döntően befolyásolják a dolgokat. A szociológia az, aminek először szüntetném be az állami finanszírozását. Utána jöhetne a többi áltudomány.

Hile Bro ! Hehehe! Cupp-cupp!

Csakhogy nem ez a lényeg. Nem elég az a faktor, hogy neked hatalmad van valaki felett: kegyetlenné akkor válasz, ha valójában képtelen vagy kézben tartani a dolgokat, valójában nem vagy képes a kontrollra, és emiatti tehetetlen dühödet fordítod át kegyetlenségbe. Ezt legalábbis magam miatt gondolom, mert én néha a kutyámat rugdaltam meg séta közben, és a helyzet mindig a következőképp jutott el eddig: 1. bambán hagyom, hogy a kutya arrafelé menjen, amerre akar, lelkesen szimatolva. Én csak fogom a pórázt és nem figyelek. 2. belevisz vmi csalánosba, sárba, tüskés bozótba, gödörbe... 3. ekkor elönt a düh, valójában a saját elégtelenségem miatt 4. de hirtelen mégsem magamat hibáztatom, hiszen kéznél van a kutya, aki védtelenebb nálam, és jól belerúgok. Mert vele ezt megtehetem. Ha nem tehetném meg, akkor jobban magamra koncentrálnék, azaz jobban tudatában lennék annak, hogy én hibáztam. De így nem kell, a kutyával szemben elég, ha a kutyát hibáztatom, hogy ő dühített fel - valójában a saját bambaságom az ok. Tehát az nem elég a kegyetlenséghez, hogy valami/valaki felett hatalmam van, mert egészen addig, amíg uralom a helyzetet, amíg magamat potensnek érezhetem, addig nincs okom a kegyetlenségre. Nézd meg, hogyan ábrázolják az ördögöt a filmekben: nyugodt, kiegyensúlyozott, soha nem dühöng - mert képes kézben tartani az irányítást. Ha láttad a legutóbbi Disney Star Warst, ott volt pár dühöngő jelenet, Ben Solo részéről: ez mindig akkor következett be, amikor épp kicsúszott a kezéből az irányítás, és erre azzal válaszolt, hogy tört-zúzott; a berendezést, hiszen az "csak" tárgy, nem fog visszavágni, nyugodtan el lehet pusztítani. Ahogyan a közkatonákat is. Vagy bárkit, pl az apját, aki biztos, hogy nem fog visszatámadni. Tehát egészen addig, amíg egy szituációt képes vagy kontrollálni, addig te magad is kontrolláltan fogsz viselkedni. A hatalmadat nem dühöngésre használod, hanem valóban irányításra. Amilyen mértékben kicsúszik a kezedből az irányítás, olyan mértékben önt el a düh (a tehetetlenség miatt); és arra próbálod zúdítani a haragodat, akiről- amiről feltételezed, hogy erősebb vagy nála. Ha komoly párviadalról lenne szó, tehát ha a másik fél komolyan vissza tudna vágni, akkor erősen kellene koncentrálnod, tehát akkor nagyon is kompetensnek kellene lenned, ott nem lehet dühöngeni, ott figyelni kell, pl egy lovagi párviadalra. Ott nincs helye a kontroll nélküli dühnek. Csak olyan helyzetben engedheted meg magadnak a kontrollvesztett dühöngést, ahol felteszed, hogy az ellenfeled nem képes megtorolni azt, amit csinálsz - és csak akkor fogsz ehhez folyamodni, ha valamilyen oknál fogva nem vagy képes uralni a szituációt, tehát ha pl a rab nem engedelmeskedik az őrnek, de nincs olyan helyzetben, hogy az őr egyenlő ellenfele lehessen. Van egy érdekes sztori az Apcselben, ahol az egyik városban Pált és a kísérőjét börtönbe zárják. Éjszaka földrengés támad, minden rabról lehull a bilincs; ők pedig a sötétben felkelnek és elindulnak, nyilván kifelé. A sztori ezen pontján ébred fel a börtönőr, és észleli, hogy a rabok elszöktek (valószínűleg fáklyával néz körbe; és valószínűleg hullarészeg lehet, ha pusztán a földrengés nem ébresztette fel). Amikor látja, hogy nincsenek meg a rabok (tehát nem hallotta őket elmenni sem, annyira öntudatlan volt), akkor a kardjába akar dőlni (Pál itt közbelép, szól neki, hogy mindnyájan megvannak, fölösleges volna az öngyilkosság). A lényeg itt az őr hirtelen indulata, mivel nem képes uralni a helyzetet. Mivel az agresszióját senki máson nem tudja levezetni, csak magán, ezért majdnem ledöfi önmagát egy karddal. Normális esetben nyilván a rabokon vezeti le a dühét; a kontrollhiányos állapotra utal a késői reagálása is, aminek szerintem alkoholos bódultság lehet az oka, és ez csak még jobban megerősíti azt, hogy az illető nem képes uralni a szituációkat, az életét, önmagát.